Elhunyt Masznyik Gábor

„Így lettem tanár…” Február 11-én Elhunyt Masznyik Gábor (1935-2021) modellező sporttársunk. Néhány búcsúzó gondolat életéről, munkásságáról, emberi alakjáról. Gábor repülőmérnöknek készült kora gyerekkorától, de a politika nem engedte az „osztályidegen”, vallásos ifjút a Műegyetemre. Kitűnő fizikumának, atlétikai eredményeinek köszönhetően azonban a Testnevelési Főiskolán szerezhetett testnevelő tanári oklevelet.

A modellezést gyerekkorától folyamatosan műveli, és a frissdiplomás ifjú már az 1960-as VB-n a fiatal műrepülő csapat tagja, a bronzérmet hozzák el. Az igényesség alap-jellemvonása: „Nett gépei vannak!” -mondják a versenytársak; „Fess ember!” -mondják a versenytárs-feleségek ekkor, és majd még jópár évtizeden át… Legfényesebb eredményei mind a huzalos műrepülésben teremnek: 3 EB csapat-arany, egy ezüst, illetve 2 VB csapat-bronz.

A legelsők közt nyergel át a 70-es évek elején a R/C vitorlázóra, majd -műrepülésre,  számos, sőt számtalan hazai bajnokságot, nemzetközi versenyt nyerve. Közben jelentet meg szakcikkeket, és remek pedagógusi szemével felfedez jónéhány, ma is vezető versenyzőnek számító tehetséget. Számos mai pilótánk Gábor nemhivatalos R/C iskolájából kinőve vált komoly, örök-elkötelezettségű sportemberré.

A 2000-es években -ahogy egészsége engedi- ki-kijár legújabb játékszerével, a helikopterrel, és tanít-segít gyakorlatban, írásban, netes fórumokon… Még meglátogatja a Dagály utcában berendezkedett klubot, még kipróbálja a kőbányai Kada utcai körpályát, de az év elejével, 31 év után visszavett budaőrsi műrepülő aszfaltpályát, az „ősi fészket” már csak valahonnan „odafentről” engedi látnia a Teremtő. Isten nyugosztaljon barátunk, Gábor Bátyánk!